Manif Sauvage

Eddig kétféle tüntetésen voltam: legálison és illegálison; persze több opció nincs, de mindemellett a kettő minden szempontból különbözött. A gázai helyzet elleni tüntetés vagy a mostani Greve General (Általános Sztrájk) mind előre bejelentett, jól megszervezett, több tiz(száz)ezres tömegeket mobilizáló felvonulások. Ezek hatalmas rendőrsereggel vannak biztositva, de alapvetően olyan hangulatúak mint nálunk a Kapcsolat koncert. Kijön nagypapa, kis gyerek s a Deáktól (République) a Blaháig (Nation) végigvonulnak egymástól elszeparált menetekben: szakszervezeti, párt vagy egyesületi zászlók alatt; énekelve, zászlókat lobogtatva s lufikat eregetve. Ez igénybe vesz azért 3-4 esetleg öt órát aztán mindenki hazamegy, a rendőrök pedig körbezárják s feloszlatják, vagy letartóztatják a hátramaradt randarilozó csoportokat. Illegálisan általában a menekült táborok (centre de rétention) ellen vagy az antiterrorizmus törvény keretében letartoztatottak (pl.: Tarnac) mellett tüntetnek az anarchisták-autonomok-mozgalmárok, akik viszont alapvetően nem szeretnének szervezetként megjelenni, tehát ez a gyüjtőnév egy, a hatalom által kialakitott kategória. Ezek kisméretű, tüntetések, ahol nagyjából mindenki ismeri egymást minimum arcról, s ez lehetővé tesz teljesen más akciókat, mert mozgékonnyá tesz, ami az illegalitás és a francia rendőrség esetében alapkövetelmény. Akkor döbbentem rá erre, mikor az egyik tüntetés után elsétálva a tett helyszine (egy biróság épülete) mellett  két hentes kinézetű járókelő betessékelt minket egy sikátorba s elővéve rendőrjelyényét kipakoltatta velünk a táskánkat. Urbángerillák, egymásnak sugjuk meg a következő gyülekezési pontot, vagy hogy szét fogunk oszlani, amikor is pillanatok előtt eltününk a járókelők között, hiszen két utcával arrébb kettes csoportokban nézve a kirakatokat már senki nem ismer fel.

A manif(estation) sauvage elvileg az utóbbi kategóriába tartozik, vagyis annyit jelent h nem bejelentett tüntetés. Tükörforditásban: vad tüntetés. Ez sem véletlen. Kedd este a Sciences Po foglalás után a Paris 7hez mentünk koncertre, s többen mondogatták, hogy este még manif sauvage-ra indulunk. A látóhatáron időnként szirénázva elhaladó  rendőrbuszok azonban egyértelművé tették számomra, hogy ennek rövid vége lesz. A koncert véget ért, páran petárdákat durrogtattak, majd kb ötvenen elindultak a tömegen át manif sauvage-t kiabálva, s mire a tömeg tuloldalra értünk arra lettem figyelmes, hogy a diákokból álló többezres buliközönség fele szépen beáll a menetbe. Mintha a lágymányosi Campus elől megindultunk volna s a következő pillanatban 2-3000 ember gyalogolna a rakparton az enyhe forgalomban azt üvöltözve, hogy “Párizs talpra, kelj/lázadj fel!” (“Paris debout, souleve-toi!”). Eszméletlen erő mozdult meg, minden megváltozott hirtelen, a pirosban mentünk át az autók előtt, az utcán gyalogoltunk végig de mindez természetes volt; nekem azért mert ők mentek mellettem, nekik azért mert én. Elsőnek Le Bon s Tarde ugrott be; tömeglélektan, a szociálpszichológia alapjai, mi történik az egyénnel a tömegben, mitől változik meg a viselkedése. (S megint az történik hogy valami amit háromszor elmagyaráztak az egyetemen most kerül igazán helyére, mert látom hogy Párizsban ez a kérdés lényegesen égető lehetett)Egyszerre mindenre képessé váltunk, s mindebben a döbbenetes a spontaneitás volt: nem volt vezető, senki nem tudta merre megyünk, minden kereszteződésben választani kellett, erre 50en a másik irányba százan akartak menni a menet elejéből, ezért az utóbbi irányba mentünk. Közben alapvetően a belváros felé igyekeztünk kerülve a rendőröket. Akik egyébként meglepően nem mutatkoztak, márpedig a párizsi rendőrség akár  háborút is tudna vivni egy másik ország ellen.

Körülbelül fél óra gyaloglás után feltünt a menet mellett négy rendőr, akik egy kis civil kocsiból szálltak ki. 20 méterre tölük, valaki éppen betörte egy banknak az ablakát, mire a rendőrök megpróbálták elfogni, de a srácnak sikerült visszabújni a tömegbe. Ebben a pillanatban vmi hihetetlen történt: a tömeg egy emberként hördült fel s indult meg a rendőrök felé, elrepült néhány üveg, s két másodperc mulva a rendőrök a kocsiban ülve pánikszerűen menekültek rükvercben betörött szélvédővel, a tüntetők pedig egy hatalmas kukával torlaszolták el a mellékutcát.  Döbbenetes volt látni, ahogy az állam által monopolizált erőszak következtében mindig erőfölénnyel rendelkező rendörők, hogyan váltak pillanatok alatt űzött fejvesztve menekülő vadakká. S hogy mindez nem valami szuper szervezett terroristacsapat, hanem egyszerű egyetemisták hatására történt. Amellett h sokan voltunk, persze az is kellett h vki üveget dobjon, amit én például nem tettem meg. Én csak odafordultam s kiabáltam, de egyrészt ezt egyszerre tettük százan, másrészt többeknek nem ez volt az első tüntetése, ezért bátrabban léptek közbe. Ugyanakkor nem volt durva esemény, a tüntetés magát kontrolálta: kizárólag rendőrökre (akik kétszer mutatkoztak), bankokra (kb 30-40) és MCdokra támadott a tömeg, illetve barikádokat hagytunk magunk mögött kukákból vagy épitési hulladékból (hogy a rendőrök csak lasssan érhessenek utol); közben pedig mindig voltak akik leálltak beszélni a járókelőkkel vagy a beszorult kocsikkal h megnyugtassák őket, s elmagyarázzák mi is történik. Voltak akik sállal eltakarták az arcukat, hogy az esetleges fotókon ne lehessenek felismerhetőek, ugyanakkor a teljesen átlagos egyetemisták voltak többségben, akik közül többen virágokkal a kezükben vonultak, ha pedig valaki kihasználva a tömeget nettó randalirozásba fogott akkor pillanataok alatt leálliitották a körülötte állók. Valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy a rendőrség mindvégig nem jelentkezett, amellett h egy ekkora tömeget még feloszlatni is nagyon nehéz lett volna, nemhogy körbezárni. Az egyik kedvenc pillanatképem, mikor a Greve General skansdálás után, az egyik Science Pos pajti Biere Généralt (Általános sört) kezd  énekelni, de a mellette álló haverunk rögtön rászól s hevesen magyarázni kezdi, h mi most itt a forradalmat akarjuk kirobbantani uh ne bagatelizálja el az eseményt. Ez persze inkább vicces, de azért megmutatja, h az itteniek számára sokkal egyértelműbb egy ilyen esemény létjogosultsága, mert ‘történelmi hagyományai’ vannak.

Közben átvágtunk Párizs belvárosán és a Sacre Coeurhöz tartottunk, amit a Kommün után épitettek az elesettek sirjaira. Mindezt március 18-n hajnalban, vagyis (az itteniek szerint) a Párizsi Kommün 138. évforulóján. Mi a Barbesnél váltunk le a tömegről ami addigra 200 főre zsugorodott (10km!! gyaloglás után) mert féltünk hogy lassan rendőri akció következik. A többiek végül felértek a Montmarte-ra, ahol a CRS-ek (francia robotzsaruk) feloszlatták őket.

A médiában annyi jelent meg, hogy kb 150 egyetemista a montmarte-on randarilozott s a rendőrük négy embert vettek örizetbe.