Relancement

Meghajtottuk az elmult időszakot, vizsgaidőszakok, utazás, munka, utazás, vendégek, budapest, pajtások, családok, kultursokk, repülő, munka, vendégek, évkezdés… szal nem irtunk, de elvileg ez most megváltozik, ujra lerékvágásban, már egy másikban, de keretek képződnek uh lehet számolni, számitani, befektetni, aratni; ebben a postban nem teszek semmi ilyesmit inkább arról irok milyen volt (nekem):

A stopp a hideggel és hoviharokkal együtt jol sikerult, 24 ora és egy nagyszerű román bácsi akivel Deep Purple számokra vokáloztunk az osztrák hegyi hoesésben; ujra beleszerettem Kelet-Európába, s az ötletbe hogy sokmindent ki lehet hozni belőle. Budapest buskomor volt és hideg, a tüdőmet szétszedte a bárokban mindenhol engedélyezett füst, az agyamat pedig leszivta, hogy mivel hiányoztak a beszélgetések nem maradtam nyugton egész héten. Nem éreztem hogy sokminden változott, viszont fontos volt hazamenni, h kicsit helyre kerüljön milyen kérdésfeltevések, projektek találhatnak maguknak jo táptalajt otthon, minek lehet visszhangja s mi talál csukott fülekre. A tanulság számomra egyébként az, h csak akkor szabad magyarországon maradni, ha tudom hogy mit akarok, mibe akarok belevágni, mert ehhez találok embereket s tudok erőforrásokat mozgositani; ha a bizonytalanság van tulsulyban akkor viszont menni kell mert könnyen el lehet tünni…

Annyira pesttel voltam elfoglalva hogy nem is gondoltam párizsra nézve mennyire revelativ lesz ez az otthon töltött egy hét. Imádom ezt a várost mint egy kisgyerek az eső labdáját, vagy mikor először sikerül egyedül hintáznia, egyszerűen csodálatos. Mostanra érett be amit mindig is vártunk, hogy elkezdjünk vhol máshol élni, egy másik olyan várost tekinteni otthonnak s megszokott közegnek ahova máskülönben csak látogatóba érkeznénk. Párizs konkrétan kurva jó hely, amiről én egyáltalán nem voltam mindig igy meggyőződve; persze sok város az, s igy Budapest is, de ahhoz h ezt lássuk el kell menni, ahhoz pedig h Párizst igy lássam kellett ez a fél év…

Izgalmas lesz ami hátra van, nem csak azért mert nem látni a végét hanem mert mostanra érik be sok várakozás és befektetett energia. Nagyon megérte egy évre elindulni, mert mostanra kezdünk együtt mozogni az itteni lendülettel s nem csak vmi parazita szunyogokként igyekszünk hozzátapadni a hirtelen irányváltoztatásokkal előrehaladó emberi testhez. Persze alapvetően megmaradunk a magunk szintjén, az illatoknak fogunk örülni és a napsütésnek, de ha lesz akkor a forradalomban is résztveszünk majd és igyekszünk rola mesélni, hátha tanulhatunk egymástól…